Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lélekgyógyás szőrösen

2009.04.12

Lélekgyógyász szôrbundában

 

 

„A kutyák nem önmagukról beszélnek neked, hanem meghallgatják azt, amit te mondasz el magadról.”

 

Jerome K. Jerome

 

Közel négy évtizeddel ezelôtt egy amerikai pszichiáter, dr. Boris Levinson egy súlyosan szellemi fogyatékos kisfiúval próbált kapcsolatot teremteni, sikertelenül. Egy alkalommal azonban a professzor magával vitte a rendelôbe a bulldogját, és ekkor megtörtént a csoda: a gyerek, aki mindaddig a saját belsô, elzárt világában élt, egyszer csak elkezdett kommunikálni – a kutyával. A bulldog segítségével Levinson rést nyitott a kisfiút a világtól elzáró láthatatlan falon – és felfedezte az állatterápiát.

 

 

Néhány tudós már a XX. század elején felfigyelt arra, hogy az állatok alkalmasak arra, hogy „jégtörôként” szolgáljanak pszichés sérülések kezelésénél, de Levinson volt az elsô, aki részletes tudományos elemzést készített a témáról. Rövidesen követôi akadtak: Sam és Elizabeth Corson 1977-ben beindította az elsô állatterápiás programot az USA-beli Ohio Állam Egyetemén. A módszer azóta széles körben ismertté vált, és sikerrel alkalmazzák, elsôsorban angol nyelvterületen (USA, Nagy-Britannia, Ausztrália). A szellemileg, lelkileg vagy testileg sérült gyerekek és felnôttek rehabilitációjában számtalan állat vesz részt, köztük macskák, lovak, sôt, delfinek is.

 

 Az állatokkal való kapcsolat jótékony hatása sokrétûbb, mint gondolnánk. A lovaglás például, azonkívül, hogy javítja a mozgáskoordinációt és segíti a szociális beilleszkedést, ritmikusságának köszönhetôen a beszédzavarok kezelésében is felhasználható. Az állatok jelenléte, meleg testük, selymes szôrük érintése csökkenti a vérnyomást, oldja a szorongást. Az állat nem tesz különbséget az egészséges és a beteg között, mellette a fogyatékos gyerek végre teljesértékû embernek érezheti magát. A kommunikáció eleinte egyébként is könnyebben megy pillantással, érintéssel, mint szavakkal…

 

 

Négylábú beteglátogatók

 

 

A legsûrûbben mégiscsak kutyák vesznek részt a gyógykezelésben, hiszen ôk azok, akik a legszorosabb kapcsolatban állnak az emberrel. A jólnevelt – és „szakképzésben” is részesített – kutya nemcsak barátságosan, nyitottan viselkedik az emberrel szemben, hanem irányítható is, és minden nehézség nélkül „bevethetô” ott is, ahol nincs istálló vagy speciális medence, tehát akár egy kórházi ágy mellett is. Az autista, Down-kóros és egyéb fogyatékosságokkal küszködô gyerekek valamint súlyos, olykor gyógyíthatatlan beteg felnôttek mellett igen jelentôs szerephez jutnak az állatok az idôsek otthonaiban.

 

Míg a mai gyerekek igen nagy része teljesen denaturált körülmények között nô fel, addig a hetven-nyolcvan éves emberek zömét tömérdek ifjúkorban átélt élmény fûzi az állatokhoz, s jelenlétük felébreszti a gyerekkori szép emlékeket. Ismert olyan eset, amikor egy 84 éves asszonynak, aki lemondott az életrôl, s nem volt hajlandó senkivel beszélni, sem az ágyból felkelni, a terápiás állat megjelenése adta vissza az életkedvét: amint a macska a szobába lépett, az idôs hölgy arca felderült, a második alkalommal már élelemmel kínálta, harmadszorra pedig felállt, hogy odamenjen hozzá.

 

 

És hogy van a papagájod?

 

Az állat kaput nyit az egyik ember irányából a másik felé – ha másért nem, hát azért, mert beszédtémát jelent. 25 évvel ezelôtt egy kísérlet során idôsek otthonában élô emberek csoportjai közt végeztek összehasonlító elemzést: az egyik csoport tagjai hullámos papagájokat gondoztak, a másik csoportnak csak szobanövényei voltak. A papagájtartók rövidesen sûrûbben társalogtak egymással kedvenceikrôl, mint saját testi és egyéb problémáikról.

 

Az állat visszaadhatja egy magányossá vált öregember számára azt az érzést, hogy valakirôl gondoskodnia kell, hogy valakinek ô a legfontosabb a világon. Ennek ellenére az idôsek számára létesített szociális intézmények legtöbbjében tilos az állattartás. Németországban még jogi viták is folynak errôl: szakértôk szerint egy szociális otthon szobája is önálló háztartás, ahol a lakótól nem vonható meg bizonyos mértékû önrendelkezés. Az ellenkezô oldalon állók ugyan hivatkoznak a higiéniai okokra, állítván, hogy az állat fertôzéseket terjeszthet, ám ezzel az erôvel betilthatnák a kórházi látogatást is, hiszen az emberi betegségek közvetítôje sokkal könnyebben lehet ember, mint állat.

 

 

Az Egyesült Államokban egy 1987-ben végzett felmérés szerint 31000 szociális intézményben élô embert látogatott összesen 2000 különféle állat, s noha a higiéniai intézkedések csupán a szokásos oltásokra korlátozódtak, egyetlen esetben sem történt semmiféle megbetegedés.

 

 

Új élet a rács mögött

 

Hogy azért van-e, mert a Szent-bernáthegyi kolostor mentôkutyái voltak az elsô négylábúak, akik vöröskeresztes-jelvényt viseltek, nem lehet tudni – mindenesetre Svájc nyitottabbnak mutatkozik a terápiás állatok alkalmazásának kérdésében az Európában megszokottnál.

 

Nemcsak a gyógyászatban fedezték fel az állatokkal való foglalatosság jótékony hatását: a svájci Saxerried Fegyintézetben az elítélteknek a társadalomba való visszailleszkedését is négylábú „munkatársak” segítik. A börtönhöz gazdaság tartozik 120 lóval, s a raboknak megengedték azt is, hogy cellájukban macskát tartsanak.

 

Egy amerikai büntetés-végrehajtási intézet ennél is többre vállalkozott: az elítélteket kutyakiképzô-munkába vonták be, melynek során mozgássérülteket segítô kutyákat készítenek fel majdani feladatuk ellátására. A fegyencek így nemcsak az állattal való kontaktus élményével gazdagodnak, hanem azzal az érzéssel is, hogy valami hasznosat cselekedtek.

 

Még átütôbb siker várható a kutyáktól a nevelôintézetekben: a családi háttér nélkül felnövekvô gyerekek könnyen letéríthetôk a helyes útról. A négylábú barát olyan fogódzót jelenthet a számukra, amely segít elkerülni a rögös életútjukon rájuk leselkedô veszélyeket.

 

Kutya – receptre

 

A vakvezetô kutyák már igen régen „polgárjogot” nyertek, jelentôségükhöz ma már nem fér kétség: bizonyítja ezt az is, hogy olyan kedvezményekben részesülnek, amely semmilyen más négylábúnak nem jár. A halláskárosultak jelzôkutyái és a mozgássérülteket segítô ebek is egyre több elismerést kapnak. A lélekre gyakorolt gyógyító hatás sokkal nehezebben mérhetô, de egyre több a pozitív tapasztalat.

 

Angol nyelvterületen több évtizedes hagyománya van az állatok „gyógyászati katalizátorként” való felhasználásának, de már a németül beszélô országokban is száz fölött van az olyan kórházak száma, ahová rendszeresen belátogatnak a négylábúak. Magyarországon ma még legfeljebb a kórházkertekben úgy-ahogy megtûrt macskák jelentik a betegek számára az állatokkal való jótékony kapcsolat lehetôségét, de talán rövidesen eljön az az idô, amikor a doktor azt írhatja a receptre: napi háromszori kutyasimogatás…

 

                       

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.