Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Öröklött vagy szerzett epilepszia ?

2009.02.21

Öröklött vagy szerzett epilepszia ?

                                       

                                           Öröklött vagy szerzett epilepszia?

Sok esetben fordulnak hozzám 8-10 év feletti (idős) kutyákkal, melyek az epilepsziás rohamok különböző típusait mutatják.

Beszéljünk egy kicsit az idős korban megjelenő epilepsziáiról egy saját eset leírása kapcsán. Helyhiány miatt csak a leglényegesebb tünetcsoportokat fogom kiemelni.

 

Eddig szinte kivétel nélkül kritikus állapotban érkeztek hozzám, mind belgyógyászati, mind neurológiai szempontból. Gyakorta arról számol be a tulajdonos, hogy a kutya napok vagy hetek óta rohamozik, és eddig nem volt vele ilyen jellegű probléma. Ezt a jelzést minden esetben fenntartással fogadom el, és amíg neurointenzív terápiában részesítem az állatot, ezalatt a hozott vér, röntgen, CT vagy MR leleteket áttekintem, egy gyors kórelőzményfelvételt készítek.

 

A kérdéseimmel nemcsak az esetlegesen fennálló belgyógyászati neurológiai vagy/és ortopédiai problémákra koncentrálok, hanem visszamegyünk a tulajdonossal az időben és a kérdéseket úgy kezdem, hogy mit tudunk a szülőkről, az ellés körülményeiről és a testvéreiről. A következő kérdésem, hogy 6-8 hetes kora óta, valamint 5 hónapos korától kezdve nem észleltek-e valamilyen furcsa jelenséget, elsősorban átmeneti testhelyzet vagy magatartás változást, mely hirtelen kezdődött és hirtelen múlt el, illetve olyan pszichés megnyilvánulásokat, melyek ha tartósan fennmaradtak, a tulajdonos számára sok esetben megszokottá váltak, de mindig értetlenül álltak a tünetek előtt.

 

PL:  Jelen esetben egy 9 éves staffordshire bullterrier szukáról van szó. Ambuláns rendelés során hozták be a kutyát pokrócba csavarva, rendkívül kritikus állapotban. A tulaj elmondása szerint a kutya két hónapja időnként hány, egy hónapja szinte naponkénti gyakorisággal, bágyadt, apatikus, vizeletet 24 órája nem ürített. Egy hete nem eszik, csak iszik, bélsarat nem ürít. Másik rendelőben kezelték, az injekciók helyén hatalmas bevérzések, a pérából gennyes váladék ürül, valamint a nyálkahártyák sárgás színezetűek voltak. Előző éjjel halmozottan zajlottak grand mal típusú rohamok, melyeket órákig tartó nyugtalanság követett megállíthatatlan fejremegések kíséretében. A hozott vérlelet heveny, súlyos baktériumos fertőzöttséget jelzett, a veseparaméterek rendkívül magasak voltak, úgynevezett urémiás állapot alakult ki, a vizeletelválasztás megszűnt. Az ultrahang lelet kétoldali gennyes vesemedence-gyulladást, gennyes méhgyulladást és májelfajulást jelzett.

 

A zokogó tulajdonosok kikérdezése eléggé nehézkesen ment, de sikerült belőlük kiszednem kézzel fogható tüneteket az elmúlt hetekre vonatkozóan: három hete folyamatosan hányt, gyakran felkelt, megállíthatatlanul kőrözött a lakásban, időnként aggresszív kitörései voltak, gyakran felállt, fejét a falnak támasztotta, illetve beállt sarkokba, és ott ácsorgott. Gyakran felugrott, hirtelen almolt, miközben aggresszíven támadott az arrajáró családtagok felé. Gyakorta hirtelen fejrángások keletkeztek, erős nyálzással kísérten. Gyors, célirányos kérdések alapján be tudtam határolni, hogy kölyök kora óta úgynevezett halántéklebenyi személyiségszerkezetet mutat, mely arra utal, hogy nem időskori epilepsziával állok szemben, hanem valószínűleg öröklött agyi betegséggel, mely görcsökkel nem járó epilepsziás rohamok tüneteit már hathetes korától mutatta, de a saját állatorvosa elbagatelizálta a tüneteket.

 

 

 

Hathetes kora óta fennálló tünetek magyarázattal:

 

  1. Hathetes korától mostanáig gyakorta leült, és bambult maga elé, mereven egy pontot nézve, néhány másodpercig vagy percekig tartóan. A tulajdonosok szamárülésnek vagy mozizásnak nevezték (kis roham, távollét epilepszia).

 

2.  Gyakorta felpattant és megállíthatatlanul kőrözött a lakásban percekig. Vagy lepihent utána, vagy a kőrözéseket a fej falnak támasztása, illetve a fej folyamatos ütögetése a falba kísérte (agyi térszűkítő folyamat tünete).

 

3.    5 hónapos kora óta gyakori fejrázások, felugrások, átmeneti dührohamokkal kísérve. Az aggresszió már kölyök korában is a tulajdonosok felé irányult (halántéklebenyi tünet is lehet).

 

4.         Gyakori, perceken át tartó fejremegés 5 hónapos korától (tiszta tudat mellett zajló halántéklebenyi rohamok).

 

5.           Gyakori szaglási rohamok beszűkült tudatállapot mellett perceken át (halántéklebenyi roham).

 

6. Kölyök kora óta állandóan hevesen nyalogatta a párnát, takarót perceken át (halántéklebenyi károsodást jelző kényszeresség).

 

7. Gyakori átmeneti koordinációs zavarok a négy végtag átmeneti tonusfokozódásával (homloklebenyi tünet).

 

8.      Kb öthónapos kora óta halucinációk (csillagvizsgáló fejtartás = halántéklebenyi roham).

 

9.    Egész életében távolról nem, csak egy-két méterről ismerte meg a tulajdonosokat (látókéreg sérülése).

 

A gyors kórelőzményi adatok felvétele után számomra egyértelművé vált, hogy öröklött epilepsziával állok szemben, mely eszméltevesztéssel és görcsökkel nem járó focalis rohamait a tulajdonosok megszokták, mint a kutya lényéhez tartozó furcsa jelenségeket az eltelt 9 év alatt. Mivel az agykérget alkotó idegsejtek öröklötten betegek voltak, az akut vesebetegség miatt felhalmozódó, a szervezetben keletkező és a vizelettel ki nem ürülő toxinok robbantották 9 évesen a halmozott grand mal típusú rohamokat. A tulajdonos jelezte a tenyésztőnek évekkel ezelőtt, hogy az állat hathetes kora óta bambulgat, aki durván közölte, hogy ez fajtabeli sajátosság.

 

Nála minden kutya bambul kölyök korban, számomra nyilvánvalóvá vált, hogy beltenyésztéses leromlással állok szemben, ez a tenyésztő halmozottan sérült kutyákat gyárt évek óta. Miután az intenzív terápia nem járt látványos sikerrel (melyhez nem fűztem nagy reményeket, a figyelembe vett neurológiai és belgyógyászati tüneteket), elmagyaráztam a gazdiknak, hogy nagy valószínűséggel a GM rohamokat sem fogom tudni megfogni. A tulajdonosokkal együtt az euthanasia és a kórbonctani vizsgálat mellett döntöttünk. Az agyveló kórszövettani vizsgálatának eredményei messzemenően alátámasztották a hathetes kora óta mutatott neuropszichiátriai valamint epilepsziás tüneteket, és a terápiarezisztancia okát.

 

 

Kórszövettani eredmény:

 

veleszületett agyvelővízkór, a homloklebenyben régi keletű agyi infarktusok (stroke) az azt követő kötőszövetes elemek megjelenésével (mely önmagában is epilepsziás gócot képez az agyban). Az agy állományában nagy területen több gócú idegsejtpusztulás, és minden idegsejtben lipofuschin felhalmozódása. A lipofuschin egy zsírszerű anyag, amely egy veleszületett enzimhiány révén kerül be az idegsejtekbe, és roncsolja azokat, az állat egész életén keresztül. Az agytörzsben (melynek megbetegedései sokszor a kóros érzelmi reakciók jelentkezését okozzák) nagyterületen idegsejtpusztulás.

 

Tanulság :

 

 A veleszületett lipofuschinózis a legterápia-rezisztensebb epilepsziák közé tartozik. A két napja tartó eszméletvesztéssel járó görcsrohamok, a háttérben zajló vesegyulladást kialakulását követően jelentkeztek, de a hathetes kortól induló kisrohamokat, valamint a focalis rohamokat és a kóros személyiségszerkezetet folyamatosan mutatta a kutya 9 éven át, csak nem volt, aki megértse a szerencsétlen állat jelzéseit; "Segítsetek rajtam, mert félek, néha halucinálok, gyakran fájdalmaim vannak, az aggresszív kitöréseimre nem emlékszem!" - ahogy egy ember tenné, ha elmegy a neurológushoz, és szavakba önti érzéseit.

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.